Az újabb Remasters-részek megjelenése közti „uborkaszezon” idejére következzék ismét egy rövid dokumentumfilm szöveges változata. Szokásunkhoz híven hamarosan e film felirata is letölthető lesz, mellyel az angolul kevésbé jól beszélők számára is szeretnénk élvezhetővé tenni a pergő képkockákat. Ez a 8 perces anyag a Playing The Angel SACD/DVD-kiadásán szerepel.
A DM A STÚDIÓBAN
ANDY FLETCHER: Idén januárban, egy kaliforniai stúdióban álltunk neki az album rögzítésének. Martin és Dave már korábban kezdtek el dolgozni, hónapok óta írták a számokat az új lemezre.
DAVE GAHAN: Már az első napokban, illetve korábban is úgy éreztem, hogy félbehagytunk valamit… Klassz lemezeket készítettünk együtt, de még mindig azon vagyunk, hogy a lehető legtökéletesebb lemezt adjuk ki, még mindig ezen iparkodunk. Valamiért azt érzed, hogy még nem értél a munka végére.
MARTIN GORE: Az első 5 hét alatt egyszerre 11 dalon dolgoztunk…
ANDY FLETCHER: ...ami a Depeche Mode-nál világrekordnak számít…
MARTIN GORE: Mire végeztünk az ötödik dallal, azt vettük észre, hogy korántsem „ahogy esik, úgy puffan”-módra dolgozgatunk…
ANDY FLETCHER: Sokáig tanakodtunk, kit is kérjünk fel producernek… Ben Hillier mellett döntöttünk. Korábban nem dolgozott hozzánk hasonló zenekarokkal.
DAVE GAHAN: Tudod, nagyon gyorsan dolgozik. A stúdió levegője folyton „feszültségtől” vibrált… ...sokkal erősebben, mint a korábbi pár lemezünk elkészítésekor… Azt hiszem, pontosan kigondolta, hová is akar ilyen tempósan eljutni.
DANIEL MILLER: Az utolsó két lemez, az Ultra és az Exciter elkészítése sokkal több időt vett igénybe, s nem hiszem, hogy ez a banda javára vált. Úgy éreztem, a mostani, gyorsabb tempóból többet profitáltak. A „rohanás” több energiát és kreativitást hozott ki belőlük.
BEN HILLIER: A korábbi albumnál változatosabb lemezt akartam, egy „koszosabb”, feszesebb, dögösebb hangzásút.
DAVE GAHAN: Rengeteg analóg cuccot, régi analóg szintit használ.
MARTIN GORE: Azt hiszem, a mostani hangzás a régebbi időket idézi, ami elég meglepő, hiszen Ben nem egy nagy Depeche Mode-rajongó... Nem azt mondom, hogy nem szereti a zenénket, de nem tud túl sokat rólunk…
ANDY FLETCHER: „Becsüljük” is érte, hiszen fogalma sem lehetett arról, mit „várnak” tőle… Egyszerűen csak annyit mondott: „Itt vannak a dalok, döntsük el, hogy szóljanak.” Ennyi! Közben, ha akarta, akkor sem juthatott volna eszébe egy korábbi lemez hangzásvilága.
DAVE GAHAN: Martin átcuccolt a másik szobába, és nekiállt finomítgatni az első ötleteket. Hallottuk, hogyan formálódnak a dallamok. Elsőre nagyon izgalmas volt… Nem is tudom, mikor… igen, a második felvételi ciklus alatt már jól belejöttünk a dologba. Ütős dobalapokkal indítottunk. Ben odaült a dobok mögé, és adott nekik… El is neveztük Benny Bonhamnek…
BEN HILLIER: Ez lenne a versszak alatti ütem. Mint egy igazi…
DAVE GAHAN: Ben így szeret dolgozni. Egyszerűen belógatott egy mikrofont a „fejünk fölé”. Vicces volt… Csak ránéztünk és már törtük is volna össze…
BEN HILLIER: A Depeche Mode annyiban hasonlít más együttesekhez, hogy a felvételek megkezdésekor konkrét dalötletekkel érkeznek a stúdióba. Ilyenkor szépen ízekre szedjük a számokat, és úgy rakjuk össze őket, hogy általuk létrejöjjön az „új hangzás”, mert amikor dalokat írnak, demókat vesznek fel, marhára nem törődnek a későbbi hangzással, illetve hogy az általuk kitalált hangzás stimmel-e a többi daléval. Ők a zenei ötleteik „hangjegybe öntésével” törődnek.
DAVE GAHAN: Egy-két-há-négy, egy-két-há-négy, . egy-két-há-négy… …ugye milyen izgalmas…?
BEN HILLIER: Dave a beénekléssel kezdi minden napját, ami elképesztően fárasztó munka. Bazi nagy tüdeje van…
DAVE GAHAN: Mary apró kis bárányának / Hóként fehérlik gyapja, / s Mary bárhová is ment, / nyomában ott volt a báránya…
MARTIN GORE: Számomra mindig rémisztően hat, ha az album egészére kell gondolnom. Megriaszt a tudat, hogy kilenc… kilenc vagy tíz dalt kell megírnom…
DAVE GAHAN: Asszem, a dalok miatt Mart ugyanolyan ideges volt, mint én. Nem egy fájdalommentes élmény…
MARTIN GORE: Mindenek ellenére én sosem tartottam nagyon sötétnek a zenénket. A remény apró csírája mindig ott lapul a dalokban – ezt mindig is hangsúlyoztam. A zene keltette hangképben mindig jelen van. A mostani lemez egyik legnagyobb érdekessége az ütem: sokkal gyorsabb a legutóbbi két lemezénél – vehetjük a legutóbbi hármat, de maradjunk az utolsó kettőnél. Azért gyorsult fel a tempó, mert mostanában felcsaptam DJ-nek is, emiatt szinte „falom” a dance-lemezeket. Nem arra hajtok, hogy gyorsabban írjam a dalaimat; ez most szinte akaratlanul történt így. Bármennyire is odafigyelsz, jön magától…
DANIEL MILLER: Érdekes lemeznek találom. Mindent egybevetve nagyon szeretem a hangzását. Azt hiszem, kifejezetten erős anyagot hoztak össze, mely élő bizonytéka a bandában változatlanul meglévő zenei ötleteknek és önkifejezésnek. Napjaink jellegzetes hangzásának stílusjegyeit hordozó, remek dalok ezek…
A feliratok letöltése: Making The Angel - Feliratok - Subtitles
