Precious - azaz értékes, nemes, drága…és nemkülönben törékeny, stílusos, szeszélyes, de mégis: erős az a zenei és emberi kapcsolat, amely mentén a depeCHe MODE tagjai immár 25 éve alkotnak együtt. Precious - hirdette a zenekar tizenegyedik stúdióalbumát beharangozó kislemeze tavaly, amellyel a sokadik új korszak vette kezdetét a „dM történelem”-ben. A szokottól eltérően már az anyag megjelenését megelőzően előrukkolt a csapat a részletes turnétervvel az új lemez címéből keresztelt Touring The Angel 2005/2006 néven. A fanatikus rajongótáboráról is méltán elhíresült depeCHe MODE zenészei a hűséges fanok kitartó szeretete ellenére sem gondolták volna, hogy még mindig olyan hisztériát képesek kiváltani, aminek eredményeképpen a Playing The Angel őszi megjelenésére gyakorlatilag elfogytak a turné 2006-os, európai állomásainak jegyei.
Hosszú út vezetett eddig. Másfél évtized alatt a stílusteremtés, a korszakalkotás, a formabontó hangszerelés, a mindig újat mutatni akarás igénye mellett a privát kötelékek változása, az együttlét üressé válása, egyéni mentális problémák, alkoholizmus, drogtúladagolás, illetve meghatározó zenekari tag kiválása tette próbára a(z időközben tapasztalt férfivá érő )) 3 basildoni srácot. A motiváció azonban megmaradt és 10 évvel ezelőtt összeszedték, leporolták magukat („shake the disease” 
). Már nem a stílusteremtés a fontos, de ez nem is elvárás, ha egyszer olyan szerethető albumokat hoztak létre azóta, mint az Ultra, az Exciter, vagy a Playing The Angel - amelyek nélkül azért szegényebb lenne az a bizonyos dM történelem (még akkor is, ha sokan a 80-as évekbeli depeCHe MODE-ra, vagy a hangszerelési iskolát teremtő 93-as Songs Of Faith And Devotion-re esküsznek).
A szeptember 25-én megjelenő Live in Milan DVD-ben sem fognak csalódni a rajongók. A forgatáshoz mindig igyekeztek más országot kiválasztani - a legutóbbi, 2001-es Exciter Tour során a csodálatos párizsi Bercy-re, idén pedig a szintén lenyűgöző milánói Forum-ra esett a választás a dupla koncert felvételének helyszínéül. A Touring The Angel látványvilágát ezúttal is Anton Corbijn álmodta meg. A holland fotóművész az 1986-os A Question Of Time klipforgatása óta van jelen a zenekar életében és nem kis szerepe volt abban, hogy Dave-ék stílusa, megjelenése óriási divathullámot indított el annak idején. Kliprendezőként mostanában ritkábban találkozhattunk a nevével, a mindenkori színpadi tervek, illetve az elmaradhatatlan háttérvetítések azonban ismét az ő ötleteit dicsérik. A színpad első látásra ezúttal is kissé puritán, de az egykori Devotional Tour-hoz hasonló monumentalitásra már jó ideje nem számíthatunk. A hangsúly viszont továbbra is a kivetítésen van. Az alapkoncepció szerint a szokásos hatásvadász, egyszerű, de érzelemgazdag, lelkekre ható, művészi Anton kisfilmek vizuális élményét lendületesebbé tették a vetítésekben eddig nem alkalmazott élőképek effektezett bevágásaival. “Tiszta energia” - mondta Blue Leach, aki ezen élő felvételek háttérvetítésbe illesztésének rendezőjeként működött közre minden egyes koncerten. Kézenfekvő volt tehát, hogy az egész koncert DVD rendezésével is megbízzák. A több mint 120 fellépés után nagyon is pontos elképzelései lehettek arról, hogy mit szeretne viszontlátni a koncertfilmen. A végeredményt látni kell.
Alapos utómunka jellemzi az anyagot. Egy mondatban: minden eddiginél merészebb játék a színekkel, állóképek, lassítások, effektek, zoom-ok néhol szokatlan szögekből való precíz vágása. Az egész koncertre vetítve: aki ott volt legalább egy fellépésen, annak megdöbbentően nagy hatásfokkal adja vissza a film a feelinget; aki nem látta élőben, annak pedig látványos betekintést enged a vizualitás és a zene alkotta hangulatba. Szinte ott érzem magam a küzdőtéren, vagy a lelátón (mikor hol ). Úgy tűnik, hogy a korábbi turnéktól eltérően sokkal több kameraállásból történt a felvétel, számos lehetőséget biztosítva ezzel az egyes pillanatok élvezetesebb megörökítéséhez. Jóllehet az ötletek olykor annyira magukkal ragadták a rendezőt, hogy számos dalhoz szinte önálló “videoklip” született (pl. Suffer Well, Macro), semmint koncertverzió. Tetszetősek a “közönséges” ;) képek is, pl. a 360 fokos felvétel az aréna tetejéről, vagy a Never Let Me Down Again védjegyévé vált karlengetés kezdésének mesteri elkapása.
A zenei részét tekintve mit is mondhatnék? Ezekkel a dalokkal nagyot tévedni nem lehet. S ez egyben előnye, de hátránya is az előadásnak. Talán egyetlen negatívuma van az egész anyagnak: a setlist. Martinék nagyon a tutira mentek. Persze egyrészt ez egy szubjektív dolog, be kell látni, hogy mindenkinek nem lehet a kedvében járni, hiszen ekkora repertoárból százan százféle dallistát állítanának össze. Másrészt pedig tudomásul kell venni, hogy a legnagyobb slágerek nélkül nincs koncert, ezért is épül ennyire a kislemezekre. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a záró Goodnight Lovers meghitt duettje ékes példája annak, hogy a tömegek által kevésbé ismert, nem feltétlenül slágerszámok beválogatása is óriási húzás és osztatlan siker lett volna. Ettől függetlenül kiemelkedő live verziókat hoztak össze erre a turnéra (többek között: Precious, Home, The Sinner In Me, Macro, Everything Counts), de az olyan kihagyhatatlanokhoz is sikerült egy kis pluszt csempészni, mint pl. a Walking In My Shoes, vagy a Personal Jesus. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy az A Question Of Time ütősebb, mint valaha, jobban tetszik annál, ahogyan arra élőben emlékeztem. Hiába, azért még mindig jól működnek az örökzöldek. Sőt, még az is kiderül, hogy Andy ‘Fletch’ Fletcher önmagához képest aktív közreműködő több dalban is. A főprogram csereszámai szintén felkerültek (bonuszként - A Question Of Lust, Damaged People), ami már csak azért is örvendetes, mert így a dupla koncert egyetlen daláról sem maradunk le, arról nem beszélve, hogy Martin énekelte számokról van szó...amelyek mindig különlegesek.
A második lemez legérdekesebb extrája a Touring The Angel dokumentumfilm, kár, hogy olyan rövid. Ezen a korongon található a többi feature is: a turnét bejelentő düsseldorfi sajtótájékoztató, a Playing The Angel EPK, valamint néhány dal háttérkivetítése.
A rajongók számára szinte természetes, hogy minden albummal és turnéval újabb generációk csatlakoznak a “depesesek” népes táborához. Ez jót tett a laikusok által anno megbélyegzett rétegnek, hiszen a fekete ruhák nagyrészt eltűntek, abszolút felhígult a “fanság”, jól megfér egymás mellett a bakancs és a piros sportcsuka, egy a lényeg: a zene és a feeling. Aki viszont még nem rajongó, vagy nem ismeri annyira az együttest, a Live In Milan DVD segítségével magyarázatot kaphat arra, miért mozog ennyire széles skálán, javarészt 17-től 37 évesig terjedően az a korosztály, amely manapság is tombol minden hónapban a depeCHe MODE party-kon.
A koncert dvd-ről süt a frissesség és a dinamika, s ezt jó érzés elmondani egy negyedévszázados zenekar aktuális kiadványáról. Olyan élményt kapunk, amit eddig még nem láthattunk a bandától. Az összképen természetesen nem ront, hogy a lenyűgöző eredményt “külső segítséggel”, Blue Leach rendező munkájával együtt érték el. A tagok láthatóan nem lettek fiatalabbak (ezt a DVD-n még jobban látni, mint élőben, jótékony távolságból), de ha Dave Gahan ugyanilyen jó formában lesz 4-5 év múlva, akkor “elviselünk” még egy turnét… Mert ez így továbbra is nagyon rendben van. Mondhatni Precious.
Kapcsolódó anyagok:
LIVE IN MILAN - Cutting The Angel
LIVE IN MILAN a mozikban!
LIVE IN MILAN - Minden, amit tudni lehet
LIVE IN MILAN - DVD ajánló
LIVE IN MILAN - DVD mustra
